2006. november 27. Az első nap!
2006. november 26-án Eszter, mint később megtudtam emberi nagynéném megtalálta egy közösségi oldalon, hogy megszülettünk, és már majdnem három hónaposak vagyunk, lehet értünk jönni, és elvinni, és szeretni bennünket. 27-én már csak hárman voltunk testvérek, és ráadásul az egyik nővéremre azt mondták, hogy ő biztosan marad, mert ő a legszebb - na persze -, így már csak kettőnk közül tudtak választani. Érden laktunk,
késő este megérkezett egy nagydarab szakállas és egy vékonyabb srác, és még két csaj. Meg voltak szeppenve azt láttam. Bennünket kivettek a dobozokból összetákolt sarokból, amit persze módszeresen szétrágtunk már, és akkor elkezdtek hozzánk leguggolni, simogatni, nézegetni, mint a vásári lovat. Teljesen felháborodtam, és inkább a felmosóronggyal foglalkoztam. Apát bezárták abba az utazóládába, amiben születtünk, de a kisebb csaj még így is félt tőle, azt mondta, nagyon szigorú tekintete van és hatalmas is. Erre elmesélték nekik, hogy egy profi kiképzett apám van, aki bentlakásos iskolában tanulta meg a rendet, és azóta már nem bújós, hanem tudja, hogy merre hány méter, hogy vigyáznia kell a családjára, vagyis ránk. Aztán meséltek mindenféle szépeket rólunk, vagyis a szüleinkről, hogy milyen fantasztikusan jó idegrendszerük van, hogy nyugodtak, és kiegyensúlyozottak, hogy hogy születtünk meg, hogy tejérzékenyek vagyunk, hogy mi megeszünk mindent, stb. stb. Kisebbik testvérem ekkor már nagyon tetszett a csajszinak, de csak azért, mert a farka végén volt egy folt, és hogy az milyen édes. Ekkor én megbeszéltem a tesómmal, hogy ez nem így működik, hogy a kutyát csak úgy a farka miatt kiválasztják, itt nekünk kell választani, nem nekik. Úgyhogy ő el is döntötte, hogy inkább maradna a nővérünkkel itthon, és leült apa utazóládája elé, beszélgetni vele. Én pedig belendültem, és felhagytam a felmosórongy cincálásával, inkább a csajszi sálját rángattam, hogy vegyen észre most már engem is. Nyomtam a puszikat ezerrel neki is és a nagy darabnak is. Nekem tetszik ő is és a nagy darab is. Engem vigyenek el. A nővérem úgyis apás, a húgom pedig anyás. Ahogy ezt kimondtam, már hozták is be anyukánkat, hogy elbúcsúzhassak tőle. Megkérdeztem, hogy mit szól hozzájuk? Jól végignézte a nagy darabot és azt mondta neki, hogy vigyázzanak rám és szeressenek nagyon - ők csak úgy emlékeznek erre, hogy odavakkantott nekik valamit szigorúan. Nem tartott sokáig a búcsúzkodás, már nagyon késő volt, és nekem még aludnom is kellett volna valamit. Pláne, hogy azt sem tudtam, hova kerülök. A nagy darab betett az ölébe, a csajok még maradtak egy ideig, aztán jöttek utánunk és elindultunk Budapest felé. Persze eltévedtünk, már akkor sejtettem, hogy itt nélkülem nem működne rendesen ez a család - pedig még azt sem tudtam, kivel fogok élni, mind a néggyel vagy csak eggyel, kettővel? A vékonyabb srác vezetett, a nagy darab meg osztotta, hogy nem tud vezetni, és eltéved egy kisvárosban is, persze láttam én, hogy csak viccel, de ami igaz az igaz, tényleg eltévedtünk a sötét érdi utcákon. Aztán én hirtelen elaludtam, szerettem már akkor is autóban utazgatni, pláne, hogy a csajok egyfolytában simogattak. Akkor ébredtem fel, amikor megállt az autó a ház előtt, ekkor a nagy darab az ölébe vett, és elindult gyorsan a ház felé, mert kutya hideg volt ám. Jaj, ekkor hirtelen megéreztem, hogy nagyon kell már pisilnem, de nem tudtam már szólni, kicsit álmos voltam még, így a nagy darab karjaiba szép lassan eleresztettem.... elárult, elmondta, hogy bepisiltem- de a csajok csak nevettek, a szőke mondta, hogy majd kimossuk a pulóvert, meg, hogy egye a szívem. - akkor még ijesztő volt ez a mondat.
Teljesen csendes volt a ház, egy lélek sem volt a folyosókon, felmentünk az első emeletre, a folyosó végén kinyitották a lakást, és letettek a szoba közepére, mint valami vázát. Egy szép zöld szőnyeg volt a parkettán, azon ültem, az ágy hatalmas, körbe mindenhol szekrények, mindenféle gépek a szobában is, a konyhában is, teljesen megijedtem. Már elő volt készítve a vacsorám, a kis mackómintás ágyam, mindenféle játék, labda, rongybaba ott vártak rám. Most én voltam nagyon megszeppenve, csak ültem ott, és nézelődtem, hogy milyen nagy minden. Ezek körbe ültek és nézték, hogy milyen szép vagyok. Hozták a játékokat, tereltek volna be az ágyamba, de én mozdulni sem tudtam a zavartságomtól. Akkor a szőke csajszi átment a szomszédba és áthozott egy másik ágyat, hátha az majd jobban tetszik, de annak meg kutya szaga volt, nem tudtam, miért vette el a szomszédét, most ő hol fog aludni? meg hát óriási is volt, legalább tízszer elfértem volna benne. nem tetszett, így vissza is vitték. - később megtudtam persze, hogy abban az ágyban már nem alszik kutya, azt mondták, hogy kinőtte, még később tudtam meg, hogy az a kutya már az örök kutyavadászmezőkön kergeti a macskákat, és ha nekem tetszett volna az az ágy, akkor nekem adták volna. - Nem telt el sok idő, néztük egymást megint, aztán kopogott valaki az ajtón. Én akkor még jobban megijedtem. Már remegtem az izgalomtól. Egy néni jött, mondta, hogy ő a szomszédból a Kati, és nem bírta ki, ne haragudjanak meg érte, de nem tudna aludni, ha nem láthatna - hát igen, ekkor már éreztem, hogy nekem micsoda vonzerőm van! Miután össze-vissza simogatott, babusgatott, megkérdezte, hogy hívnak. Na, igen. Ezek még nevet sem adtak nekem. Próbáltam panaszkodni, de gyorsan elszaladt, mondta, hogy nem akarja, hogy megbetegedjek, de ő nem bírt volna ki még egy hónapot, amíg én kimehetek. Nem értettem, miről beszél itt össze-vissza. Inkább adott volna nekem egy nevet, ne rohant volna úgy el. Közben a srác, aki vezetett megtudtam, hogy Laci, a sötétebb hajú csaj pedig Eszter, a nagy darab húga, a kis szőke Marianna, a nagy darab párja, és hogy a nagy darab pedig Levente. Szóval Lacinak mennie kellett, elbúcsúzott tőlem is, és mondta, hogy majd egy hónap múlva meglátogat. Már ő is ezzel az egy hónappal jön. Mi lesz akkor? Valami buli?
Kicsit kezdtem már jól érezni magam, bár még mindig nem adtak nekem nevet, no, hogy meggyorsítsam a folyamatot, gondoltam egyet és rákakáltam a szép zöld szőnyegre. Nem valami nagyot, igazán nem. Csak egy kis csomagot tettem rá. Mariann már rohant is a vödörért, wc-papírért és szedték össze. Szőnyeg ment a mosásba, aztán pedig soha többet nem láttam, azt hiszem egy darabig a szekrény tetején volt, majd elajándékozták. Summa summarum, sikerült a terv, hiszen elkezdtek mondogatni mindenféle hülye neveket, majd Eszter megszólalt a konyhából, hogy Pannika! és erre természetesen odafordultam, hogy ok! ez már tetszik! végre egy jó név, ami illik is hozzám! Szóval kiválasztottam a nevemet, és ültem tovább a szőnyeg helyén, amit egy csomó törölközővel helyettesítettek. Azt hitték olyan lüke vagyok, hogy még egyszer idekakálok. Pisiltem is kakáltam is, mára elég volt.
No, de most hogyan tovább? Megnéztem az ágyamat, de nem másztam bele, csak leellenőriztem, hogy minden rendben lesz-e vele. Jónak találtam, azt láttam, hogy márkás, de még nem akartam kipróbálni, még inkább figyelek. Megnéztem a kajámat, royal canin, ilyet még nem ettem, úgyhogy ezt mindenképpen meg kellett kóstolnom. Isteni finom volt már az első falat is, tökéletesen emlékszem rá, mintha csak tegnap lett volna. Szép lassan elfáradtak a többiek is, azt mondták, kimerültek, de most biztosan nem fognak aludni. Eszter hazament, Lev és Marianna is hamarosan lefeküdtek. Beszélgettek még az ágy tetején, hallottam mindent. Marianna félt, hogy megnyalom a lábát, és meg fog ijedni álmában, Levi mondta, hogy hülyeségeket beszél. Én továbbra is ültem a törölközőkön és figyeltem őket. Néha felültek és megnézték mit csinálok. Mindig megjegyezték, hogy még mindig nem alszom. Micsoda sasszemek! - gondoltam! :) Azon aggódtak, hogy egy ilyen pici kutyának, mint én vagyok, sokat kell aludnia, és miért nem alszom már vajon?! Gyakorlatilag az első közös éjszakánkon senki sem aludt! Mindenki figyelt mindenkit! Én élveztem, de kutya fáradt voltam már reggel.
