Hát, igen, ilyen a XXI. századi nők élete. Azt talán már említettem, hogy soha nem hagytak egyedül a lakásban (legalábbis egy jó ideig), pláne éjszakára. Így esett meg egy hétvégi napon, hogy nem volt otthon a pótanyám a szomszédban, anya is elutazott, és apa "kénytelen" volt magával vinni a munkahelyére. A munkám azt volt, hogy apa társa legyek az éjszakai figurák kulturált szórakozásának felügyeletében, és a pult őrzésében.
Előrebocsátanám, hogy ettől az éjszakától kezdve nem nagyon akarok többet dolgozni! :)
Röviden bemutatom a helyet és akkor ti is megértitek jövőbeni szándékaimat.
A hely nevét nem mondhatom el, de a lényege, hogy ez egy pub. Amolyan gyűjtőhely. Gyakorlatilag szó szerint mindenféle ember jár ide, a polgármestertől a utolsó suttyóig, mindenki megfordul itt. Jár ide rendőr dandártábornok, kokain díler, Csüngi névre hallgató "kereskedő", aki még egy papucsot sem adott el, de minden éjszaka milliós üzleti tárgyalásai vannak, politikai ellenfelek a liberális és a mozgalmi körökből, játékfüggők, kisebbségiek, muzulmánok és félmilitáris egyének, buddhisták és természetgyógyászok, pékek és doktorok.
Képzelhetitek, amikor minden ilyen figura aranyosnak talál, simogatni akar, borgőzös leheletével közeledve épphogy rám nem zuhan, vagy rám nem önti a bort, sört, egyebet, éppen, ami a kezükbe akadt. Kiakasztóak voltak!
Néhány jó dolog azért mégiscsak volt ezen a helyen. Az ajtó egy hatalmas fatéglával volt kitámasztva. S mivel igyekeztem egy idő után félrevonulni, reggelig szépen darabjaira szedtem, felforgácsoltam teljesen. És hát valljuk be, a zene is jó volt egész éjszaka. Néhányan még jól is táncoltak.Meg aztán apa társa folyamatosan ellátott mindenféle finomsággal. Ettünk együtt a pult kínálta finomságokból, s bár apa aggódott, hogy elrontom a gyomrom, annyira szépen tudtam már kérni, hogy inkább csak mosolygott.
De, ami tény, az tény, én nem akarok többet az éjszaki életben dolgozni! Sőt! Egyáltalán nem akarok dolgozni! Nem nőnek való világ ez! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése