Most már értem, mi az az egy hónap, amiről az első nap beszélt Kati és Laci. Hiányzott még egy oltásom. Ezt akkor tudtam meg, amikor apával egy esős délutánon elindultunk a városba. Annyira szerettem volna, ha leenged a karjaiból, kicsomagol az esőkabátjából, hiszen annyi, de annyi szag terjengett körülöttem. Meg akartam mindent vizsgálni. És nappal még nem is láttam az utcát - lévén, hogy az első nap késő este érkeztünk meg. Szóval könyörögtem, fickándoztam, mondtam neki, hogy van nekem négy lábam, miért kell két lábon vinni engem? De apa szép csendesen elmagyarázta, hogy nem tehet le, mert itt sok kutya és macska mászkál, ide-oda pisilnek, kakálnak, én meg megbetegednék, ezért most elmegyünk a dokihoz, és akkor pár hét múlva már megyünk is felfedező körútra. A kutyák nem a lakásban pisilnek és kakálnak? - kérdeztem csodálkozva. De apa mondta, hogy majd hamarosan nekem is jobban fog tetszeni, ha nem az újságípapírra, hanem a fűre pisilek. El sem tudtam képzelni.
Amikor megérkeztünk a dokihoz, nagyot néztem, egy hatalmas üvegdobozban egy hatalmas valami úszkált. Apa mondta, hogy teknős, de még ő sem látott ekkorát. Ráírták az üvegdobozra, hogy tilos benyúlni, mert harap. Jót röhögtünk! Apa mondta, hogy olyan öreg lehet, mint a doki, és hogy amikor pici volt a teknős, biztosan belefért egy gyufásdobozba. Azt mondta, én is ilyen nagy leszek, de szeretné, ha nem harapdálnék majd senkit felnőtt koromban. Ekkor megjelent az ajtóban egy jó nagydarab, bajuszos alak, fehér köpenyben. Elindultunk felé, de ő mutatott, hogy majd az a kisasszony fog velünk foglalkozni. Pedig én szerettem volna megkérdezni, hogy mekkora volt a teknős, amikor kapta, de most már mindegy.
A csaj viszont egyre jobban nem tetszett. Éreztem, hogy apának sem szimpatikus. Épp szólni akartam, hogy kérjük vissza a bajuszost, vagy valaki mást, de már nem volt időm, apa lerakott egy iszonyú hideg asztalra. Szinte még fel sem fogtam, hogy fáznak a lábaim, amikor a csaj a szemeim előtt elkezdett játszadozni az injekcióval. Hát teljesen bekakiltam, mit akar ez? kínozni? közben éreztem, hogy apa is kezdi elveszíteni a türelmét, kezdtem hát én is felháborodni, ezt először úgy fejeztem ki, mintha félnék, remegtem, mint a nyárfalevél. De ez csak a csel volt, mert így gyorsabban kimehettünk, és nem kellett attól tartanom, hogy apa még a végén leüti a kis dokit, így hát velem foglalkozott inkább.
Hazafelé megállapodtunk abban, hogy ez a csajszi többet nem nyúlhat hozzám, mert nem normális.
Azóta van már egy - hangsúlyozom - egy állatorvos barátom, a Krisztián doki, a többinek a szagától is irtózom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése